A Mesterséges Intelligencia tényleg elhozta a kánaánt a marketingesek számára a kép- és szöveggenerátorokkal? A B2B és ipari cégek valóban minden marketing tevékenységet automatizálni tudnak? Leáldozott a grafikusoknak és szövegíróknak?…
A hidrogén a jelen üzemanyaga – a jövő a technológia elterjedésé. A hidrogén üzemanyagcella ugyanis kimagasló hatásfokkal bír, környezetbarát és profitábilis. A hidrogén meghajtás messze inkább környezetbarát, mint a lítium-…
A közvetlenül a fogyasztóknak, azaz Direct to Customers (D2C) értékesítési modell az internet és e-kereskedelem terjedésével kezdett felfutni. Ez jó hír a gyártóknak és a fogyasztóknak – annál kevésbé viszont a kiskereskedőknek.
Mind többen találkoznak azzal a helyzettel, hogy a gyártó vagy ugyanannyiért kínálja közvetlenül a vásárlóknak a terméket, mint a kiskereskedők, vagy akár még alájuk is ígérnek.
Ráadásul, ha nem szerepel ilyen irányú kikötés a szerződésben, ez még teljesen jogszerű is lehet – hiszen nincs törvény, ami a civil termékeket gyártókat akadályozhatná az értékesítésben.
Ismerős a helyzet?
Mi az a D2C értékesítési modell?
Habár elsőre nagyon hasonló a B2C, azaz a fogyasztókkal való közvetlen üzletkötés modelljéhez, a Direct to Customers (D2C) esetében a gyártó az, aki a fogyasztóknak értékesít közvetlenül, lényegében az őskor óta létező értékesítési modell. Amióta a legelső szakócapattintó közvetlenül a törzsbéli vadászoknak gyártott kőszerszámokat, létezik a D2C.
Viszont az elmúlt évek során gyökeres változáson ment át: olyannyira elterjedt és egyszerűvé vált az online értékesítés, hogy mind kevésbé éri meg a gyártóknak kiskereskedőkkel szerződni.
Mit tegyen akkor, ha a gyártó ki akarja hagyni az értékesítési láncból, és közvetlenül kezd értékesíteni a célpiacnak (D2C)?